A Kárpát-medencébe a második hullámban érkező magyarság igen magas gyógyító kultúrával rendelkezett.

Szinte minden betegségre, bajra volt gyógyír őseinknél. Teljesen természetes volt az a szemlélet, hogy a betegséget mindenek előtt a lélek megbetegedése, legyengülése okozza s ez válik testi tünetté.

A gyógymódok a kezelés (milyen érdekes dolog, hogy egyedül a magyar gyógyítók, orvosok kezelnek, sehol másutt) mellett mindig tartalmaznak lelki segítséget is. A népi bölcsességek tanácsokat adtak arra, hogyan lehet egészségesen, megelégedetten hosszú életet élni.

A betegség kialakulásának leggyakoribb okai a test és a lélek közötti szakadás, a harmónia hiánya, a kiegyensúlyozott életmód, a táplálkozás felborulása. Ha az ember nem a világ rendje, a természet tanításai szerint él és cselekszik, előbbutóbb megbetegszik. Az ősi magyaroknál is vezérlő elv volt a mértékletesség.

Őseink tudásának része volt a testnedveink vizsgálata alapján történő betegség megállapítás. A gyógyírok használata, elterjedt volt a hővel, melegítéssel, izzasztással, ásványokkal, hanggal, hangszerekkel, énekekkel való gyógyítás, de a masszázs, a csontkovácsolás és a sebészeti beavatkozások is.

Alkalmaztak: iszappakolást, agyag- és színterápiát, köpölyözést, gyógynövényeket és gyógyélelmiszereket.

Mindent átszőtt és megerősített azonban a ráolvasás, az ima, a fohász.

A régi magyarság tisztelte az ősi természeti elemeket. Ezek az őselemek - tűz, víz, föld, levegő. Hogy az elemek gyógyulást, vagy bjt hoznak, ez azon múlt, hogy az embernek milyen viszonya volt a természet rendjével. Belesimult-e az isteni törvényekbe, vagy azok ellenére próbált élni.

Ez a világ, amit most élünk, teljességgel ellene van a természet rendjének. Ezért küzd súlyos gondokkal a bolygó és minden lakója.

Hurai Ági

(László Gyula)

A kép forrása: http://kerecsen.blog.hu/