Gesztenye
Castanea dentata
A gesztenyefa, a gesztenye nem ismeretlen számunka. Szerte az országban nagyban termelik. A gesztenye téli gyümölcsünk, akkor amikor legnagyobb szükség van melegítõ hatására. Sülve, fõve fogyasztjuk, sõt aki rá van szorulva, gyógyszernek is megfelel.
Tápértéke:
Nagymennyiségû, mintegy ötven százalék keményítõt tartalmaz. Az ásványok közül legtöbb káliumot tartalmaz, ami nem megvetendõ a téli idõszakban, amikor alig van zöldség és gyümölcs.
Gyógyhatása:
A gesztenye fõleg az érzékeny nyálkahártyákra hat nyugtatólag. A levelébõl vagy a gyümölcsbõl készült fõzetet isszák a téli meghûlés idején.
Szamárköhögés:
A szamárköhögést hirtelen támadó fullasztó inger váltja ki, s a meghûléses megbetegedés egyik járványos formája. A nyálkahártyára ható inger megnyugtatására a legjobb gyógyszer a gesztenyébõl készült tea.
Hörghurut:
A hurutos enyhe gyulladásos megbetegedés, ami szintén köhögéssel jár. A szelídgesztenyébõl készült fõzet segít a hörghuruton is.
Asztma:
Az asztmatikus rohamok szintén köhögéssel járnak. Az enyhítésére próbálkozzunk meg a gesztenyefõzettel.
Hasmenés ellen: (Nyersen)
Hasmenés esetén legjobb, ha a nyers gesztenyét fölvágjuk és a belsejét fogyasztjuk. Nagy káliumtartalma megnyugtatja a beleket és pótolja az elvesztett ásványokat.
Elkészítési mód:
A gesztenye bármely formában készül, van gyógyhatása. Óvakodjunk azonban az édesítéstõl. A gesztenyébõl a fõzetet lepkeszeg maggal készítjük. Egy liter vízbe beteszünk egy és fél csésze összetört gesztenyét, és fél órán át fõzzük. Ehhez hozzáadunk egy fél csésze lepkeszeg magot, és még fél órát fõzzük. Leborítva félretesszük és langyosra hûtjük, majd fogyasztjuk, szükség szerint minden órában egy fél csészével. A legerõsebb köhögésre is hat.
